Az AI fantasztikus dolgokra képes: egy rövid szöveges leírásból képes művészi alkotásokat létrehozni. De mi történik, amikor ezek a képek pénzt hoznak a kasszába, kit illet a bevétel? De komolyan, fizessük ki a gépet, a programozót, vagy az eredeti művészt, akinek a munkájából az AI „ihletet” merített? 

Vajon etikus, ha egy céget vagy művészt kifizetnek azért, mert egy algoritmus összehozott valamit helyettük? Vagy ez már kicsit olyan, mintha a futószalag kapná a fizut az elkészült cipőkért?

„Az innováció fizet!”

Az AI gyors, pontos, és olyan mennyiségű kreatív tartalmat képes előállítani, ami egy egész dizájncsapatnak is becsületére válna. Akár egy marketingkampány logóját, akár egy film poszterét kell megtervezni, az AI villámgyorsan képes látványos képeket készíteni – ráadásul olcsón. Miért fizetnénk egy művésznek heteken át tartó munkáért, amikor az algoritmus egy pillanat alatt elvégzi? Ráadásul ki nem szereti a költséghatékonyságot? Hogy is mondják a céges megbeszéléseken? „Csökkentsük a költségeket, növeljük a nyereséget.” Nos, az AI pont ezt teszi.

Ráadásul nem csak arról van szó, hogy az AI olcsóbb, de új szintre emeli a kreativitást is. A programok például képesek különböző művészi stílusokat utánozni, mixelni, vagy akár teljesen új irányokat felfedezni. A legjobb része? Nem kér fizetésemelést, nem fárad el, és sosem késik a munkahelyéről.

De hol marad a művész? Vagy egyáltalán marad-e helye?

Na de mi van a művészekkel, akikről az AI mintákat vesz? Ez a probléma már régóta borzolja a kedélyeket. Egyes művészek szerint az AI „lopkodja” a stílusukat, és még csak egy köszönetet sem kapnak érte. Képzeld el, hogy egész életedben azon dolgoztál, hogy egyedi stílust alakíts ki, majd egy algoritmus egy pillanat alatt összerak egy képet a munkád alapján, és valaki más pénzt keres vele. 

Sőt, egyes kutatások azt mutatják, hogy a fogyasztók hajlandóak többet fizetni egy AI-generált képért, ha tudják, hogy a művész, akinek a stílusát utánozták, kompenzációban részesül​. 

De mi van, ha a művész nem is lát egy centet sem? Jogilag az AI által generált képek tulajdonjoga gyakran a fejlesztő cégeké – tehát a programozók és szoftverek nyernek, nem a művész, aki inspirációt adott a gépnek​.  De vajon mennyire lesznek versenyképesek azok a művészek, akik az AI mellett még mindig hosszú heteken át készítenek egy-egy alkotást?

És mi van a jogi oldallal?

A helyzet jogi része pedig még inkább bonyolult. Ha az AI egy már meglévő műalkotás stílusát másolja, ki birtokolja a jogokat? A programozó? A cég, amely az AI-t létrehozta? Vagy esetleg az eredeti művész? Ez még egy jogász számára is nehezen kibogozható kérdés. Egyes jogi szakértők szerint az AI által generált képek tulajdonjoga a fejlesztő cégek kezében van, míg mások úgy vélik, hogy a művészeknek is járna belőle egy szelet​.

Létezhet kompromisszum?

A vita tehát korántsem zárult le. Egyesek azt javasolják, hogy egy új kompenzációs modellre van szükség, ahol mind az AI fejlesztők, mind a művészek részesednek a bevételekből. De vajon ki dönti el, hogy mennyit ér egy stílus? És mennyire számít jogszerűnek az, hogy egy algoritmus „megtanulja” valakinek a munkáját?

Bármilyen irányba is haladunk, egy dolog biztos: az AI által generált képekért járó fizetés kérdése hosszú távon is komoly vitákat fog generálni. Lehet, hogy a jövőben születik egy olyan rendszer, ami mindkét fél számára méltányos, de addig is marad a kérdés: ki érdemli meg a fizetséget, amikor egy gép hozza létre az alkotást?