A történelem és a modern technológia találkozásánál születnek a legkülönlegesebb történetek. Az Animatiqua stúdió azon dolgozik, hogy a múlt építészeti kincseit életre keltse. Kondacs András, a stúdió vezetője nagyon fontosnak tartja, hogy különleges látásmóddal vegyítsék a kézi animáció hitelességét és az AI adta lehetőségeket. A Budapest születése című filmmel a céljuk az volt, hogy arra ösztönözzék a nézőket, hogy új szemmel tekintsenek a városra és annak épített örökségére. Ebben az interjúban Kondacs András mesél arról, hogyan indult ez az egész, milyen kihívásokkal szembesültek, és miért érdemes újra felfedezni a múltat a legmodernebb technológiák segítségével.

Mi volt az a pillanat, vagy momentum, vagy akár történet, ami először inspirált titeket arra, hogy a régi épületek történeteit meséljétek el?

Valójában viszonylag profán oka volt ennek. Sokat járunk forgatni a városban, és feltűnt nekünk, mennyi foghíjtelek vagy oda nem illő épület van a fővárosban. Például két gyönyörű neoreneszánsz vagy neobarokk ház között egy benzinkút, ami teljesen megtöri a látképet. Ez felkeltette az érdeklődésünket, hogy mi állhatott egykor ezek helyén. Elkezdődött egy kutatási folyamat, ami során régi fényképeket és dokumentumokat kerestünk fel, például a Fortepan adatbázisában, ami meglepően jól dokumentálta ezeket. Animációs stúdióként adta magát a lehetőség, hogy ezeket a régi épületeket életre keltsük. Az első néhány animáció nagyon pozitív fogadtatásra talált, és ez adta az ötletet, hogy továbbvigyük a projektet. Így született meg a Budapest születése című film is, ami már egy sokkal nagyobb volumenű vállalkozás volt.

Vannak szempontjaitok, hogy mi alapján választotok ki egy bizonyos épületet?

Igen, abszolút. Az elején főként azokra az épületekre koncentráltunk, amik eltűntek a II. világháború vagy az ’56-os pusztítás során. A cél az volt, hogy bemutassuk, hogyan nézett ki Budapest ezekkel az épületekkel. Később azonban rájöttünk, hogy érdemes lenne olyan épületekkel is foglalkozni, amik ma is állnak, de jelentősen megváltoztak. Emellett vannak olyan szempontok, mint az építészeti érték, a történelmi jelentőség vagy az, hogy egy híres személy lakott-e ott. Mindig arra törekszünk, hogy olyan épületeket válasszunk, amik valamilyen formában kuriózumnak számítanak, legyen szó építészeti stílusról, történetről vagy a hozzá kapcsolódó személyekről.

Említetted, hogy először jött az első rész, majd a többi. Úgy gondolom, benne voltatok a flow-ban. Tulajdonképpen mikor éreztétek azt, hogy ez a projekt több lesz, mint akár egy kísérlet, tehát hogy kihattok érzelmileg az emberekre?

Ez egy nagyon jó kérdés. Talán már az első három épület animációja után éreztük, hogy ez valami több lesz, mint egy egyszeri kísérlet. Amikor publikáltuk őket, a visszajelzések meglepően pozitívak voltak. Nem csak arról volt szó, hogy tetszettek az embereknek az animációink, hanem elkezdtek hozzászólni, épületeket ajánlani, történeteket megosztani. Különösen érdekes volt látni, hogy nem csak az idősebb generációkat fogták meg ezek a tartalmak, hanem a fiatalabbakat is. Ez azt mutatta számunkra, hogy sikerült egy érzelmi kapcsolatot kialakítani a közönséggel, és ez adott további motivációt.

Volt olyan visszajelzés, ami különösen emlékezetes volt?

Igen, rengeteg ilyen volt. Az egyik legemlékezetesebb talán az, amikor egy idős hölgy írt nekünk, hogy a gyerekkora kedvenc utcáját látta újra a videóinkban. Ez azért volt különösen megható, mert megértettük, hogy ezek az animációk nem csak “életre keltenek”, hanem valóban képesek érzelmi hatást gyakorolni. Emellett nagyon sok konkrét javaslatot kaptunk a közönségtől, hogy milyen épületeket kellene még bemutatnunk. Sokszor olyan épületekről is kaptunk információkat, amikről mi sem hallottunk, és ezek mindig izgalmas felfedezések voltak.

Hogyan használjátok az AI-t arra, hogy életre keltsétek a régi épületeket? Mi az a technológiai lépés, amitől igazán hitelessé válnak ezek a rekonstrukciók?

Az AI-t leginkább a kutatás és a háttérmunka során használjuk. Az animációkat továbbra is manuálisan készítjük, mert az MI jelenleg nem képes olyan részletességgel és hitelességgel megmozgatni a régi épületeket, ahogyan azt mi szeretnénk, viszont nagy segítséget nyújt a régi fotók feljavításában, a dokumentumok előkeresésében és a történeti kutatásokban. Például ha találunk egy régi, rossz minőségű képet, a mesterséges intelligencia képes azt feljavítani vagy akár előkeríteni a kapcsolódó tervrajzokat. Emellett a történetek feltárásában is nagy szerepe van, mivel a  párbeszéd során gyakran találunk olyan részleteket, amik még hitelesebbé és élvezetesebbé teszik a filmjeinket. 

Mi a legnagyobb technikai kihívás, amikor egy több száz éves épületet mozgóképpé alakítjátok?

A legnagyobb kihívás egyértelműen a hitelesség és a látvány egyensúlya. Egy több száz éves épületet úgy kell bemutatnunk, hogy egyszerre legyen történelmileg hű és vizuálisan lenyűgöző. Például drónfelvételeket szimulálunk olyan korszakokról, amikor még nem is léteztek drónok. Ha túl modern lesz a látvány, elveszíti a hitelességét, ha pedig túl archaikus, akkor nem fogja meg a nézőket. Ezt az egyensúlyt megtalálni óriási kihívás, és ezen dolgozunk a legtöbbet.

Zárásként mi az, ami miatt úgy érzitek, hogy az Animatiqua látásmódja egyedülálló ezen a piacon?

Talán az, hogy nálunk valódi szenvedély van ezek iránt a történetek iránt. Nem csak megrendelésre dolgozunk, hanem számos épületet pusztán azért keltünk életre, mert fontosnak tartjuk. Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás is, hiszen így olyan értékeket tudunk megőrizni és bemutatni, amik egyébként talán teljesen eltűnnének. Emellett az is különlegessé teszi az alkotó folyamatot, hogy évek óta fókuszáltan ezen a szűk területen dolgozunk, így talán a legnagyobb tapasztalattal rendelkezünk az archaizáló tartalmak készítésében.