A „Budapesti Gyógykatedrálisok” című film, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. megbízásából, új fényben mutatja meg a főváros fürdőit – és rávilágít arra, milyen különleges kincset őriz ez a város. Az alábbi interjúban Kondacs Andrással, az Animatiqua szakmai vezetőjével beszélgetünk.

Miért éreztétek fontosnak, hogy film készüljön Budapest gyógyfürdőiről, és miért pont most?

Budapest 150. születésnapjára, 2023 végén készítettük el a “Budapest születése” című filmet. Ennek kapcsán keresett meg minket a Budapesti Gyógyfürdői és Hévizei Zrt., hogy vissza tudnánk-e hozni hasonló módon a régi fürdők világát.

Sok fürdő ma is hasonlóan néz ki, mint régen, és szerencsére rengeteg képanyag állt rendelkezésre, főleg a Fortepanon keresztül. Nagyon szívesen vállaltuk a projektet, és a megállapodás után elkezdtük a történeteket képkockáról képkockára megeleveníteni.

Féléves munka volt, amit 2024 őszén kezdtünk el, és idén márciusra készült el.

Hogyan született meg a “Gyógyító Katedrálisok” kifejezés?

Büszke vagyok arra, hogy ezt a címet találtam ki a filmnek. Úgy gondolom, hogy ezek a gyönyörű fürdőépületek – mint a Széchenyi, a Gellért vagy a Lukács hatalmas katedrálisok. Kívül monumentálisak, belül pedig gyógyító erővel bírnak. Ezért éreztem frappánsnak ezt a címet. A “katedrális” szó nem túlzás az ilyen impozáns budapesti fürdők esetében.

Milyen volt régi fotókból felépíteni egy néző számára is érzékelhető világot?

Nehézkes és hosszadalmas munka volt. Minden egyes képpel 3-4 napot dolgoztunk, és ebben a filmben 60-70 képet dolgoztunk fel. Izgalmas utazás volt, nagyon szerettük csinálni.

Volt, amelyikről több kép maradt fenn, másokról kevesebb. Igyekeztünk minél több hiteles képet megszerezni, megvásárolni, hogy minél hitelesebb legyen ez a rekonstrukció.

Volt olyan kép vagy fürdőrészlet, ami különösen megfogott benneteket?

Igen, de inkább úgy mondanám, hogy mindegyik más miatt szép. Nem volt prioritás, hogy melyik a kedvenc. Ugyanúgy szeretem a pici Király fürdőt, mint a hatalmas Széchenyit. Ezért mindegyik fürdőről, amelyikről volt elég képanyag, külön kisfilm is készült.

Miért Kautzky Armand lett a narrátor, és milyen volt vele dolgozni?

Nagyon jó volt vele dolgozni, flottul ment minden. Amikor meghallottam az első mondatát, tudtam, hogy jó választás volt. A megrendelő is szerette a hangját.. Nagyon örülök vagyok, hogy elvállalta ezt a munkát. Nem kellett sokat instruálni, teljesen beleélte magát a szerepbe, tökéletes választás volt.

Mit mond el Budapest karakteréről ez a film?

A főváros egyedülálló, mert világváros és egyben fürdőváros is. Ez ritka, hiszen főleg kisebb városok szoktak fürdővárosok lenni. Szerintem ez egy hihetetlenül unikális csoda, hogy egy főváros és ráadásul annak kellős közepe, egy gyógyvíz-arzenál. A film hangsúlyozza, milyen aprólékos munkával épültek ezek az épületek Budapest aranykorában, a Millennium idején. Az akkori építészek és mesterek lenyűgöző alapossággal dolgoztak, hogy ezek az épületek kívül-belül méltók legyenek a városhoz. Páratlan fürdőépületek tarkítják ezt a várost, és szeretnénk, ha ezt nemcsak a budapestiek, hanem nemzetközi közönség is látná, ezért angol verzió is készül a filmből.

Mit szeretnétek, hogy a néző magával vigyen ebből a filmből?

Legfőképpen azt, hogy őrizzük az épített örökségünket. Beletettük a Margit fürdőt is, amit különösen fontosnak tartottam – a Margit-szigeten álló, egykor „kis Széchenyinek” nevezett gyöngyszemet. Sajnos a II. világháborúban találatokat kapott, de nem szenvedett olyan károkat, hogy ne lehetett volna megmenteni. Az ötvenes években ideológiai okokból sajnos lebontották, amivel szerintem a Margit-sziget és vele együtt a főváros is sokkal szegényebb lett.

Ezzel szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a meglévő épített örökségeinket jobban becsüljük meg, kívül és belül egyaránt, mert ezek időtálló értékek. A legfőbb célunk, hogy a nézők felismerjék: kincsek birtokában vagyunk, és felelősségünk ezeket megőrizni. 

A film nemcsak dokumentál, hanem többet is közvetít. Ha egy szóban vagy mondatban kellene összefoglalni ezt, mi lenne az?

Nem egy leíró, évszámokat felsoroló film, hanem egy emocionális élmény. Egy kép felér ezer szóval, egy film felér ezer képpel. – ez a stúdiónk mottója is. Úgy hisszük, ezek a képek és mozgóképek magukért beszélnek.