Hogyan születik meg egy olyan videóklip, amely nemcsak hangulatot, hanem egy teljes világot teremt? A Baby Chaos a RedEye Black Tears zenekar sötét, intenzív dalához készült – egy audiovizuális vízió, amelyet noir-esztétika, posztapokaliptikus díszlet és mesterséges intelligenciával generált képek határoznak meg. A zene és a látvány együtt mozdul: az alkotók nem történetet mesélnek, hanem egy érzést járnak körül. Egy kérdést, ami végig ott lebeg a képkockák fölött: Mi marad, amikor minden ismerős forma széthullik?

A filmet az Animatiqua Studio készítette a RedEye Black Tears zenekarral együttműködésben. A vizuális és zenei koncepció kialakításában többen is közreműködtek: az interjúban három kulcsszereplő – Kurali Zoltán (zeneszerző, dalszövegíró, előadó), Kondacs András (rendező) és Farkas Róbert (AI animációs szakember) – mesélnek a gondolataikról és alkotói folyamataikról.

1. Koncepció és üzenet

Ha egy érzést vagy gondolatot kellene megfogalmazni, amit a nézőknek magukkal kell vinniük, mi lenne az?

Kondacs András: Szerintem vezérfonalként tökéletesen működik az a gondolat, amit te is említettél: „Minden, ami születik, arra van ítélve, hogy elpusztuljon.” Teljesen ráéreztél a lényegre, én is ezt az idézetet mondanám, ha egyetlen érzést vagy gondolatot kellene megfogalmaznom. Rövid, tömör, és pontosan átadja azt az atmoszférát, amit a nézőnek magával kell vinnie.

Mennyire van konkrét narratíva, vagy inkább egy világot mutat be érzelmi töltettel?

Kondacs András: Van is narratíva, meg nincs is – ha enigmatikusan akarok fogalmazni. Egy szubjektív világot próbáltunk megteremteni vizuálisan, olyat, ami mindenkinek mást jelenthet, más rétegeket nyithat meg. Ez egy disztópikus környezet, időnként utópisztikus felvillanásokkal. Tudatos döntés volt, hogy nem akartunk egy konkrét, könnyen dekódolható történetet létrehozni. Inkább egy enigmatikus, misztikus világot építettünk, ami nem állít, hanem kérdez. A célunk az volt, hogy a nézőt gondolkodásra ösztönözzük – ne mindent készen kapjon, hanem legyen tere elmerülni, reflektálni, akár elidőzni a részleteken, ha ideje engedi.

Ha ez a videó egy figyelmeztetés vagy egy vízió a jövőről, milyen kérdéseket tesz fel a nézőnek?

Kurali Zoltán: Ez az egész inkább a szubjektumról szól. Az inspiráció alapja Szepes Mária “A Vörös Oroszlán” című könyve volt, ami a reinkarnációról, életen átívelő szerelemről és belső fejlődésről szól. A film inkább lelki útról beszél, nem feltétlenül politikai vagy társadalmi kommentár akar lenni. Nem célom szorongást kelteni – a sztori és a szöveg is tíz éve született. A sötét jövő lehetősége mindig megjelenik a művészetben és az emberi gondolkodásban, ez elkerülhetetlen hiszen ismeretlen, bizonytalan ezért mozgatja az ember fantáziáját. Itt azonban ez inkább metaforikus, az egymástól elszakított, de determinisztikusan összetartozó lelkek küzdelmét szimbolizálja az újra egymásra találáshoz vezető úton.

2. A jövőkép és hangulat

Mi inspirálta ezt a világot? Egy adott társadalmi folyamat, történelmi esemény vagy inkább egy elvont érzés?

Kurali Zoltán: Elsősorban elvont érzés. A mélyebb érzelmekből, spirituális kérdésekből táplálkozik. Nincs konkrét történelmi eseményhez kötve, de az emberi szenvedés és megtisztulás folyamata visszaköszön benne. A világot egy álom, Szepes Mária Vörös Oroszlán című könyve valamint Sergio Leone, Ridley Scott és Denis Villeneuve képi világa inspirálta. A környezet sokkal inkább egy lelkiállapot kivetülése, mint egy konkrét társadalmi reflexió.

Mit gondoltok, mitől működik jól egy sötét jövőképet bemutató látvány? Hogyan szolgálja a látványvilág a történetmesélést?

Kondacs András: A sötét, disztópikus látványvilág – ez a ködös, noir-esztétikájú képi nyelv – nem véletlenül ennyire népszerű. Vizuálisan rendkívül hálás tér: rejtélyre, misztikumra, mélységre ad lehetőséget, miközben erős érzelmi húrokat is megpendít. A közönség sokszor retteg egy ilyen jövő gondolatától, mégis vonzza őket – mert szép a romlás, mert lenyűgöző a pusztulás poézise. Ez a világ mindig is működött: elég csak a Szárnyas fejvadász vagy más kultikus példák esztétikájára gondolni. Mi is erre törekedtünk – hogy ezt az atmoszférát a lehető legpontosabban jelenítsük meg, és ebben az AI mint alkotói eszköz kulcsszerepet kapott.

Farkas Róbert: Az animációs kulcs jelenetek tervezése során kifejezett kérés volt, hogy a helyszínek utaljanak európai városokra, illetve akár Budapestre is. Az ötlet az volt, hogy valamilyen nagy kataklizma éri az emberiséget, amely során a Föld kihalt és elsivatagosodik, akár csak a Blade Runner 2049-ben. A ködös, sötét és poros világ jó támasza a zenének, ami egy szomorú történetet mesél el két ember szétválásáról, és a magányról, egy kietlen világban. A nyüzsgő város és a kietlen táj kontrasztja szépen párhuzamba vonható a boldog pár idilli képével és a magányos egyedül kószáló férfi szenvedéseivel.

Hogyan kapcsolódik ez a világ a jelenünkhöz? Inkább egy alternatív valóság, vagy egy lehetséges jövő?

Kurali Zoltán: Nem kapcsolódik konkrétan a jelenhez, ez sokkal inkább egy időn, téren, életeken, alternatív valóságokon és viszontagságokon átívelő szerelmes vers, amit keretbe foglal az elképzelt világ pusztulása. Ez metaforikus, a szétszakított, de összetartozó lelkek küzdelmét is szimbolizálja, de természetesen belelátható a természettől vagy istenségtől elszakadó emberi lélek küzdelme is, valamint a megbomlott egyensúlyi viszonyok viszontagságos helyreállítása.

3. Vizuális koncepció és szimbólumok

Milyen elvek mentén építettétek fel a világot? Vannak benne rejtett utalások vagy visszatérő motívumok?

Kondacs András: A világ szimbolikus rétegzettséggel épül fel – talán túl sok rejtéllyel is. Tudatos döntés volt, hogy ne adjunk egyértelmű válaszokat, hanem inkább egy olyan tér szülessen, ahol a néző újra és újra visszatérhet, és minden alkalommal mást vesz észre. Lehet ezt szimbolista filmként is értelmezni – ahol a konkrét narratíva helyett a néző saját érzetei és tapasztalatai alapján épül fel a történet. Vannak benne sztereotipikusan dekódolható elemek, igen, de a cél nem az volt, hogy egy univerzálisan értelmezhető klipet készítsünk. Inkább olyat, ahol mindenki a saját megfejtését találja meg – kortól, nemtől, háttértől függetlenül. Érdekes, hogy még a saját csapatunkban is mindenki mást látott bele. Ez számunkra azt jelenti, hogy működik.

A karakterek inkább szemlélők vagy aktív résztvevői ennek a világnak?

Kurali Zoltán: Ez összetett. Van olyan jelenet, ahol a szereplő aktív résztvevője lesz a világnak, például amikor a férfi mellkasába történik valami jelentős. Ez metaforikusan utal arra, hogy az ember belső ereje pusztító is lehet – de ez nem a „mire gondolt a költő” típusú megfejtés, inkább egy belső kód. A világok a karakterek küzdelmének kivetülései, alakítják is, de meg is élik a világ változását, amely az útjukat szimbolizálja.

4. Zene és hangzásvilág

Hogyan definiálnátok ezt a zenei stílust? Mit képvisel számotokra ez a hangzásvilág?

Kurali Zoltán: Dark rock vagy gothic rock, amely a 80-as években indult Angliában. Főbb zenekarai a Fields of the Nephilim, a The Sisters of Mercy és a The Mission. A dallamos gitártémák, a zene változatossága valamint a dalszövegek ezt a stílust ötvözik a hangsúlyos részeknél egy keményebb, szigorúbb gitárhangzással. Ez gitár alapú zene, még a zenei atmoszférát is legtöbbször a gitárhangok manipulálásával teremtettem meg. Érdekesség, hogy míg a videóklip teljesen digitális, addig a zenei atmoszféra, a gitárhangzás főként analóg eszközökkel (többféle gitár, elektroncsöves erősítők, analóg hangeffekt pedálok) lett kikeverve. A hangfelvételek természetesen digitálisan kerültek rögzítésre, mert analóg felvétel nem fért volna bele a költségvetésbe.

A dal már önmagában is erős atmoszférát hordoz. Mikor és hogyan született meg bennetek az ötlet, hogy ezt a számot egy poszt-apokaliptikus világba helyezzétek?

Kurali Zoltán: A dalszöveget egy álom inspirálta, ez a Vörös Oroszlán olvasása idején “történt meg velem”. A képi világ inspirációja is ebből az álomból fakad, ritka, hogy az ember ennyire élesen emlékszik egy álomra.

5. AI és animáció – az alkotás technológiája

A teljes vizuális világ mesterséges intelligencia segítségével készült. Miért döntöttetek úgy, hogy ezt az eszközt választjátok? Milyen gondolati vagy érzelmi többletet adott az AI használata az egész alkotásnak?

Kurali Zoltán: Ezt a képi világot nem lehetett volna AI animáció nélkül kompromisszumok nélkül megvalósítani. Ha nincs az AI animációs lehetőség, ez a klip nem készülhetett volna el.

Farkas Róbert: A klip készítése során feszegettük az AI határait, volt olyan jelenet, amit napokig nem tudtunk megcsinálni, aztán kijött egy új technológia, és megoldotta a nehézséget. Ebben az új fejlődő iparágban, két hét is rengeteget jelent, és ami korábban megoldhatatlannak tűnik, hirtelen könnyedén kivitelezhető lesz. 3 különböző AI videógeneráló oldalt használtunk párhuzamosan, hogy a lehető legjobb eredményeket használjuk fel. A generálás során további nehézséget okozott a rendszerek túlterheltsége: Általában egy jelenetet 5 percig számol a gép, de előfordult, hogy 30 percet kellett “sorban állni” egy jelenetért, ami sokszor hibás volt, és ki kellett dobni. Összességében élvezetes volt a munka, de sok-sok kompromisszummal járt, hiszen az AI rendszerek jelenleg korlátozott számú animációs utasítást tudnak teljesíteni, és ezeket tudjuk okosan kombinálni.

6. Értelmezés és befogadás

Ha lenne egy mondat, amit a néző fejében akartok hagyni a videó után, mi lenne az?

Kurali Zoltán & Kondacs András: Ez egy téren, időn és életeken átívelő klasszikus love story. Nehéz ennél konkrétabb megfejtést adni, a hallgatóra bíznánk. A dalszöveg elmond egy történetet, de valószínűleg nincs egy mondatos megfejtése a dolognak, mert sokféle interpretációja lehet a dalszövegnek is és a képi világnak is.

Farkas Róbert: “Tekerjük vissza ezt a részt, ezt látnom kell még egyszer!”

7. A pár és a szakítás szerepe

A kapcsolatuk végleg megszakad, vagy a pusztulás közepette is megmarad valami belőle?

Kurali Zoltán: Természetesen megmarad valamilyen formában, ez a dolog lényege, hiszem a szereplők, illetve az általuk kivetülő klasszikus szimbólumok (pl. nő-férfi, isten-ember, természet-ember) determinisztikusan összetartoznak. Amikor megbomlik az egység, és elszakad ami összetartozik, akkor borul az egyensúly. Ez persze majd visszaáll, de az egyensúly helyreállítása mindig fájdalmas.

 

 

Az Animatiqua csapata hisz abban, hogy egy jó imázsfilm nem csak mutat, hanem mesél is. Olyan vizuális történeteket készítünk, amelyek segítenek a brandeknek kiemelkedni és meggyőzni az üzleti partnereket. Ha kíváncsi vagy, hogyan tehetjük ezt meg a te vállalatod számára is, kattints ide és lépj kapcsolatba velünk!

 

A képek illusztrációk, amiket az Animatiqua saját kreatív látásmódja és vizuális megoldásai alkottak újra, mesterséges intelligencia támogatásával.