Előző cikkünkben arról volt szó, hogy a mesterséges intelligencia néhány éven belül felülmúlhatja a hagyományos filmgyártási módszereket.
Kondacs Andrással, az Animatiqua vezetőjével arról beszélgettünk, hogy van-e elég szakmai lobbierő ahhoz, hogy a kreatív iparág ne csak elviselje a változásokat, hanem profitáljon belőlük. Aki nem tanulja meg használni az új eszközöket, az könnyen kívül találhatja magát a saját szakterületén.
Nemcsak az AI teremt új terepet, hanem az is kérdés, hogy kié lesz a végső szó: a kreatív szakmáé, a technológiai óriásoké vagy a piacot formáló előírásoké?
Hiányolod a szakmai képviselet szerepét ebben a folyamatban?
Nem gondolom, hogy a szakma ne lenne aktív ezen a területen. Mind a fejlesztésben, mind a lehetőségek feltárásában, mind az etikátlan használatok felismerésében komoly munka folyik. A kérdés inkább az, hogy a szakmának milyen lobbierő áll rendelkezésére. Egyes iparágak sokkal erősebb befolyással bírnak, mert esetükben felfoghatatlan összegekről van szó. Bár az AI-alapú kreatív ipar is nagy pénzekkel működik, de még viszonylag új és feltáratlan terület, így a lobbiereje korlátozottabb.
Azok, akik nyitott szemmel követik a trendeket, pontosan látják, milyen előnyei és veszélyei vannak a mesterséges intelligenciának. Az viszont egy másik kérdés, hogy ezek az érvek mennyire jutnak el a döntéshozókhoz, és milyen érdekek ütköznek a háttérben.
Hogyan látod az AI oktatásának helyzetét a kreatív szakmában? Elégségesnek tartod az erre irányuló képzéseket?
Egyre fontosabb eszközzé válik a kreatív iparban, de a képzések még messze nem tartanak ott, ahol kellene. Magyarországon jelenleg kevés olyan strukturált oktatási program van, ami kifejezetten az AI és a kreatív ipar metszéspontjával foglalkozik. Ez egy olyan terület, ahol gyors beavatkozásra lenne szükség, mert aki lemarad, az akár a piacát is elveszítheti a következő évtizedben.
A probléma az, hogy sokan még mindig egyfajta fenyegetésként tekintenek rá ahelyett, hogy a lehetőséget lássák benne. Nem helyettesíti az emberi kreativitást, hanem egy olyan eszköz, ami segít hatékonyabbá és precízebbé tenni az alkotási folyamatokat. Mi is pont erre fókuszálunk: nem az emberek kiváltására használjuk a mesterséges intelligenciát, hanem az alkotói folyamat támogatására és kibővítésére.
A magyar közoktatás jelenlegi állapotát tekintve teljesen alkalmatlannak tartom ennek oktatására. Bizonyos vállalatok viszont komoly összegeket fektetnek be, ami nagyon helyes, hiszen ezek a képzések elképesztően fontosak. Nemcsak nagyvállalatok, hanem kis- és középvállalatok is rájöttek, hogy ebben van a jövő, és ennek megfelelően fejlesztenek, kollégákat oktatnak, edukálnak.
Ezt viszont még mindig csak egy nagyon szűk réteg teszi. Ha arányokat nézünk, olyan, mintha egy nyolc szeletes pizza csupán egy szeletét fognánk fel AI oktatásként. Nyugaton ez jobban működik, de ott is kihívás. Hiszen nemcsak pénz-, hanem erőforrásigényes is, legyen szó fejlesztésről vagy tananyagkészítésről.
A közoktatásban Magyarországon teljes lemaradást látok. Nyugat-Európában ugyan nem lehet egyik napról a másikra megreformálni az oktatást, de ott legalább már vannak kezdeményezések. Ott az AI-t nem fenyegetésként, hanem tanulási segédeszközként kezelik. Magyarországon ettől még messze vagyunk.
Tudsz mondani egy gyakorlati példát egy olyan képzésre, ami előremutató lehetne?
Természetesen. Oktattam AI filmkészítést az ELTE-n a Budapesti Filmakadémián, ahol a kurzusom témája a mesterséges intelligencia szerepe a filmkészítésben. Ez egy előremutató kezdeményezés volt, ahol a hallgatók rendkívül nyitottan fogadták a technológiát.
Az Y-Z-generáció számára ez nem egy idegen téma, szinte természetes nekik, hogy ezek az eszközök beépülnek a kreatív folyamatokba. Ahogy megyünk feljebb a generációs lépcsőn, úgy látom, egyre nagyobb az ellenállás.
Nyugat-Európában vannak egyetemek és középiskolák, ahol a diákok mesterséges intelligenciát használva forgatnak filmeket, írnak forgatókönyveket, és tesztelik a technológiát. Közben fontos, hogy megvizsgálják annak jogi és etikai aspektusait is! Magyarországon sajnos még csak nagyon kevés példa van ilyen szintű integrációra.
Ezt a folyamatot azonban nemcsak az egyetemeknek, hanem a vállalatoknak is támogatniuk kell. A tőkeerős cégek zöme már felismerte, hogy az AI hosszú (és rövid távon is) versenyelőnyt jelent. Akik viszont kevésbé rendelkeznek bőséges pénzügyi erőforrásokkal, kreatív megoldásokkal próbálnak lépést tartani, és oktatási programokat szerveznek, hogy ez a technológia ne csak egy távoli, elérhetetlen eszköz legyen.
A kérdés az, hogy Magyarországon mikor jutunk el oda, hogy a mesterséges intelligenciát ne ellenségként, hanem lehetőségként kezeljük, ami elősegíti a kreatív szakmák fejlődését és alkalmazkodását az új technológiákhoz.
A mesterséges intelligencia megjelenése és terjedése komoly reakciókat váltott ki a kreatív szakmákban. Két évvel az AI boom után, hogyan látod a generatív eszközök hatását a marketingre, az imázsfilm készítésre és a kreatív iparágra?
Egy-két év telt el az első nagy hullám óta, és azt látom, hogy az AI nem elvett munkát a szakmánkból, hanem éppen ellenkezőleg: új munkahelyeket teremtett azok számára, akik időt és energiát fektettek a megismerésébe és használatába. Olyan pozíciók és lehetőségek nyíltak meg, amik korábban nem léteztek, és azok, akik képesek voltak az eszközök integrálására, előnyt szereztek.
Természetesen voltak és lesznek is olyan munkakörök, amiket a mesterséges intelligencia részben vagy teljesen kivált. Azok a szakemberek vannak a legnagyobb veszélyben, akik nem hajlandóak alkalmazkodni, nem építik be a munkájukba és nem használják azt hatékony eszközként. A következő 2-3 évben ez a tendencia még erősebbé válik, és exponenciálisan fog növekedni azok száma, akiknek a munkáját a technológia jelentősen átalakítja.
A kreatív iparban sokan az AI-t fenyegetésként élik meg. Szerinted mi a helyes megközelítés?
Az AI nem ellenség, hanem eszköz. Aki képes rá, hogy személyi asszisztensként, kreatív segítőtársként használja, annak a munkája valószínűleg nem kerül veszélybe. A jelenlegi helyzet az, hogy még mindig sokan idegenkednek attól, hogy valódi kollaborációra használják ezeket az eszközöket. Azok, akik viszont hamarabb megtanulják, hogyan lehet a technológiát az előnyükre fordítani, hamar versenyelőnyhöz jutnak. A mesterséges intelligenciát úgy kell kezelni, mint egy lehetőséget, nem pedig fenyegetésként, mert az iparág jövője ennek a technológiának az okos integrációján múlik.
Egyre több olyan YouTube- és TikTok-csatorna jelenik meg, ahol teljes mértékben AI által generált tartalmak születnek, és ezek sok esetben virálissá válnak.
Egy cégvezető ma milyen szempontokat kell mérlegeljen, amikor eldönti, hogy professzionális imázsfilmet készíttessen, vagy saját AI-generált tartalmat hozzon létre?
Én mindig azt mondtam, hogy ha valaki komolyan veszi a cégét, és szeretné azt komolyan prezentálni, akkor érdemes szakemberekre bízni a reklám- vagy imázsfilm készítését. Ez az alapelv az AI megjelenésével sem változott. Bár ezekkel az eszközökkel is lehet látványos dolgokat létrehozni, az igazán jó reklám- és imázsfilmek mögött továbbra is egy jól átgondolt koncepció, egy erős történet és évtizedes szakmai tapasztalat áll. Ezeket nem lehet pusztán egy gombnyomással pótolni.
Nem vitatom, hogy az AI-alapú tartalomkészítés most egy felfutó trend. Az ilyen tartalmak egy ideig újszerűek és figyelemfelkeltőek, de minél több lesz belőlük, annál gyorsabban veszítik el egyediségüket. Ettől függetlenül az AI nem ellenség, hanem egy eszköz. Az alapötlet, a kreatív koncepció és a minőségi kivitelezés továbbra is emberi szakértelmet igényel. Az MI lehetőséget nyit a költségek csökkentésére és a hatékonyság növelésére, de nem helyettesíti a profi alkotói folyamatot.
Az Animatiqua csapata hisz abban, hogy egy jó imázsfilm nem csak mutat, hanem mesél is. Olyan vizuális történeteket készítünk, amelyek segítenek a brandeknek kiemelkedni és meggyőzni az üzleti partnereket. Ha kíváncsi vagy, hogyan tehetjük ezt meg a te vállalatod számára is, kattints ide és lépj kapcsolatba velünk!
