A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Az alkalomra készült jubileumi film emlékállítás a magyar repülés történetének egyedülálló pillanatairól. A filmet az Animatiqua Stúdió készítette, a közelmúltban pedig több mint egymillió megtekintést ért el a Budapest Airport hivatalos felületein.

De hogyan születik meg egy ilyen film? Mi inspirál, mi jelent kihívást, és milyen szerepet játszik benne a mesterséges intelligencia? Ezekről beszélgettünk Kondacs Andrással, az Animatiqua szakmai vezetőjével.

Mi volt az első gondolatod, amikor felmerült, hogy egy archaizáló film készülhet a Liszt Ferenc repülőtérről?

A Reptér keresett meg bennünket az ötlettel, miután látták a korábbi munkáinkat. A terv tehát nem tőlünk jött, hanem tőlük, mi pedig örömmel fogadtuk. Azt kérték, hogy a 75 éves jubileum alkalmából készítsünk egy filmet, ami régi fényképek feldolgozásával eleveníti fel a reptér múltját. Ez egy rendkívül hálás feladat, hiszen Budapest épített örökségének életre keltésén évek óta rengeteget dolgozunk és a reptér az egyik fontos öröksége a városnak. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy minket választottak.

Miért rezonálnak ilyen erősen ezek a múltidéző filmek a nézőkkel?

A nosztalgia generációktól függetlenül működik. A huszonévesektől kezdve a 80-90 évesekig mindenkit meg tud szólítani. Ez egy alapvető emberi igény, ami nem ment ki a divatból, még a digitális környezet és a social media korában sem. Ennek mi nagyon örülünk, mert azt látjuk, hogy az emberek jelentős része őszintén érdeklődik a múlt értékei, történetei és misztikumai iránt.

Mi volt az a kiindulópont vagy első benyomás, amiből a film koncepciója elindult?

Korábban is sok Budapest-témájú filmmel foglalkoztunk, és rengeteg kezdeti repüléssel kapcsolatos fotóval találkoztunk, főleg Budaörs környékéről. A Fortepanon nagyon sok gyönyörű felvételt találtunk a ’20-as, ’30-as, ’40-es évekből. Ezek a képek nagy hatással voltak ránk, és inspirációul szolgáltak. Azt szerettük volna, hogy a film kronológiailag mutassa be, hogyan jelent meg a repülés Budapesten, és hogyan fejlődött az évtizedek során. Annak ellenére, hogy ez egy rövid, három perces film, minden korszakból igyekeztünk valamit visszaadni.

Mit szerettetek volna érzékeltetni a repülőtérről a filmen keresztül?

Ez egy nagy múltú, 75 éves repülőtér. Az avatás története, a háború miatti csúszás, az első benyomás, amit az utasok kapnak róla – mind fontos elemei a filmnek. A repülőtér az első pont, ahol az égi utazó találkozik Magyarországgal, és ezt az első benyomást szerettük volna megragadni. Bemutatni, hogy mennyi híresség, történelmi esemény, építészeti bravúr és misztikum kötődik ehhez a helyhez. Olyan módon akartuk ábrázolni, mintha a Parlamentet mutatnánk be: tisztelettel, komplexitással, emberi nézőpontból.

A reptér, mint tér, mit szimbolizál számodra ebben a filmben?

A szabadságot, a szabad mozgást. A repülőtér egy kapu a nagyvilág felé. Nekem abszolút ezt jelenti.

Kaptatok olyan visszajelzést, ami különösen megmaradt benned?

Igen, sokan jelezték, hogy látták a filmet. Amikor erről beszélünk, már több mint egymilliós nézettségnél tart a hivatalos csatornákon. Sokan írták, hogy rengeteg új dolgot tudtak meg a reptérről, és hogy nem is sejtették, milyen különleges hely. Reméljük, lesz lehetőségünk egy hosszabb, 5-10 perces változatot is készíteni a jövőben, mert rengeteg kép és történet kimaradt az időkeret miatt.

Miért döntöttetek úgy, hogy ebben a filmben hangsúlyosan használtok mesterséges intelligenciát?

A film mintegy 20%-ában használtunk AI-t – körülbelül 10 képet dolgoztunk fel vele. Azért döntöttünk így, mert bizonyos képek esetében olyan vizuális minőséget tett lehetővé, amit másképp sokkal nehezebb vagy időigényesebb lett volna létrehozni. A maradék 80%-ban klasszikus, kézi módszerekkel dolgoztunk, de annál a 20%-nál, amit mesterséges intelligenciával csináltunk, ott valódi értéket adott hozzá: gazdagabb, érdekesebb lett tőle a vizuális élmény.

Konkrétan milyen típusú jeleneteket generáltatok AI segítségével?

Főként rövid, maximum 3 másodperces snitteket – jellemzően architekturális környezeteket. Az AI az emberi arcokat, mimikát még mindig kevésbé kezeli jól, így ezeket kerültük. Olyan képeknél alkalmaztuk, amelyeket manuálisan csak nagyon nehezen lehetett volna látványosan elkészíteni. Ezeknél az MI lehetőséget adott új perspektívák megnyitására, vizuálisan izgalmasabb formában.

Mit adott hozzá az AI a filmhez: időt, stílust, szabadságot – vagy valami mást?

Elsősorban időt. Azokat a snitteket, amelyek kézi animációval hetekig tartottak volna, sokkal gyorsabban tudtuk létrehozni a segítségével. Emellett vizuálisan gazdagabbak lettek, és a mesterséges intelligencia által biztosított variációk közül mindig ki tudtuk választani azt, amelyik legjobban illeszkedett az összképhez. Olyan jelenetek is belekerülhettek így a filmbe, amelyekről időhiány miatt máskülönben le kellett volna mondanunk.

Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztétek, hogy „ez már túl sok AI”?

Abszolút. Nagyon sok tesztet futtattunk, volt olyan kép, amiből 40-50 variációt generáltunk, mire megtaláltuk az igazán használhatót. Sok próbálkozás után tanultuk meg, hogyan működik együtt jól az AI és az emberi kéz: amit a mesterséges intelligencia nem oldott meg tökéletesen, azt manuálisan finomítottuk, kiegészítettük. Ezeket a snitteket tehát nem az MI készítette el önállóan, hanem valójában egy alkotói együttműködés eredményei voltak.

A nézők számára mennyire volt érzékelhető, hogy a mesterséges intelligencia is része volt a filmnek?

Egyáltalán nem volt feltűnő. Senki nem jelezte, hogy észrevette volna – sőt, többen azt hitték, hogy régi archív videófelvételeket használtunk. Ez azt mutatja, hogy sikerült olyan hiteles látványvilágot teremteni, ami zökkenőmentesen illeszkedik a valós anyagokhoz. Csak az tudja, hogy AI is dolgozott a filmben, akinek ezt külön elmondjuk.

Szerinted milyen típusú cégeknek vagy márkáknak való inkább az AI-alapú filmkészítés?

Elsősorban azoknak, akiknek bizonyos okok miatt kevés idejük áll rendelkezésre van egy nagyívű produkció elkészítésére. Ilyen volt például ez a projekt is – három hónap alatt kellett elkészülnünk. Az MI lehetőséget adott arra, hogy ne kelljen kompromisszumot kötnünk a látványban. Emellett azoknak a márkáknak is érdemes vele foglalkozniuk, akik látványos és technológiailag friss vizuális megoldásokkal szeretnék megkülönböztetni magukat a versenytársaiktól. Persze fontos a tudatos, felelős használat: az AI legyen partner – ne trükk.

Az AI nem váltja ki a kreativitást – csak új terepet nyit neki. A jövő nem arról szól, hogy „valódi” vagy „hamis” képekkel dolgozunk – hanem arról, hogy hogyan építünk bizalmat egy új vizuális nyelven.

Ha céged nem csupán látszani akar, hanem hatni – olyan imázsfilmre lesz szükséged, ami tudatosan alkalmazza az új technológiákat, de nem engedi el a márkastratégiát. Az Animatiqua ebben segít. Ha szeretnél egy olyan imázsfilmet, amit nemcsak megnéznek – hanem éreznek is, beszéljünk.